Ha kövér vagy a mai társadalomban meg vagy bélyegezve. Sajnálkozva és undorodva néznek rád. Pfújj hogy néz ki, mint egy bálna, zsírdisznó mennyit zabálhat, milyen büdös lehet. Ki az aki egy ilyet szeret? Ki az aki megkívánja? S valahogy ezt olyan sajnálkozva, okoskodva hozzák a kövér ember tudomására. Én csak azért mondom mert szeretlek, mert fontos vagy nekem, mert törődök veled s hogy ez hogy esik annak a kövér embernek senkit nem érdekel. Nos Én tudom hogy esik hisz átéltem nap mint nap. Fáj baromira fáj. Annyira fáj hogy az ember este sír a párnába, kint sír a wc-n mert ott nem látják s arra gondol miért vagyok ÉN más mint egy vékony ember hisz pont úgy szeretek, pont úgy gyűlölök, úgy szeretem a levegőt a virágok illatát az ölelést, a szépet egy jó könyvet, a táncot, egy klassz filmet mint ők a kiválasztottak. Semmi különbség nincs közöttünk csak az a pár kiló. Az embernek nehéz önmagának is szembenézni a démonokkal, tudjuk hogy vannak de a sok bántás engem csak makacsabbá tett még többet még finomabbakat ettem, mert legalább azt élveztem, abban a fél órában igazi endorfin hormon száguldott végig a véremben, s mivel ÉN igazi küzdő vagyok azt mondogattam le vagytok ti szarva, nem érdekel senki és semmi. És elhittem tényleg egy idő után. Aztán időnként rájöttem dehogynem érdekel, olyan jó lett volna úgy élni nem tűnök ki közülük. Volt ha elmentem vásárolni és kérdeztem van e nadrág ekkora méretben csak elhűlve kérdezték ekkorába? hogy lenne? Hogy-hogy bammeg úgy hogy ekkora a seggem s még jó pár embernek. De az igazán megalázó az volt mikor kijöttem a moziból a férjemmel és a buszmegállóban sokat kellett várni a buszra és szerettem volna leülni, mert nagyon fulladtam. Ült egy hölgy ott szorosan mellette a táskája és nem fértem el, bár egy 50 kilós sem fért volna el. Kértem menjen arább picit, ingerülten megtette és hangosan hogy mindenki hallja hozzátette ott a hely én nem tehetek róla akkora segge van két ülést elfoglal. Soha életemben nem voltam úgy lealázva, könny szökött a szemembe s nyeltem egyet nem védtem meg magam mert már belefáradtam abba is. S habár tudom hogy minden kövér ember tehet maga is arról hogy kövér lesz, de a megbélyegezés, csak ront az amúgy is hadilábon álló önbizalmunkon. Mielőtt leszólsz egy kövér srácot vagy lányt gondold át tényleg az a legnagyobb erényed önmagadnak hogy vékony vagy? mert ha igen valami igazi nagy gond van odabent az agyadban. Gondolj rá milyen lesz az életed ha valami betegség vagy más dolog miatt odalesz a TE vékonyságod. 45 évig éltem kövéren 3 éve élek vékonyan s ISTENEMRE mondom ÉN ma is úgy az a nagyszájú őrült csaj vagyok aki mindig is voltam. Puszi pá kisvirág

   Életem folyamán sokszor álltam az ágy mindkét oldalán, mint nővér, szolgáltam a betegeket és mint beteg, ki voltam szolgáltatva a nővéreknek. Tudni kell, mint minden szakmában, itt is egy picit értő, ám de annál élesebb szemmel nézzük a kollégáinkat. Annyi rosszat lehet hallani a mostani trehány nővérekről, hogy úgy gondoltam, írok pár szót a saját bőrömön tapasztaltakról. Kihangsúlyozom, senki helyett nem ítélkezem, mert mindenkinek a saját története, amit jól vagy rosszabbul megél, a leírtak csak is a saját pár napomat járják körbe.

   Vasárnap délután 14 órakor, mikor az osztályra érkeztem, álmos csend fogadott és kisebb keresgélés után megtaláltam a két nővért, akik éppen sorstársamat vették fel az osztályra. Kérdésemre, hogy itt kell-e jelentkezni, udvariasan megkértek, várjak pár pillanatot, amíg az előző beteggel végeznek. Néhány perc várakozás után elkísérték a beteget a kórterembe, és visszafele már intettek is, hogy mehetek a betegfelvételre. Sok nővérnek nem fogom tudni megmondani a nevét, nem azért mert paraszt vagyok, hanem mert nem töltöttem velük annyi időt, hogy ez kiderüljön. Az én felvételes nővérkém egy fekete rövid hajú kisasszony volt, aki mindaddig elég furcsának tűnt, amíg egymásra nem néztünk és nem ajándékoztuk meg egymást az első őszinte mosollyal. Innen már teljesen flottul és szakszerűen csinálta végig a betegfelvétel rituáléját. A papírok kitöltése után elkísért a leendő kórtermembe, értelmesen elmagyarázta a következő nap rám váró műtét miatt esedékes dolgok menetét, odaadta az ezekhez tartozó tárgyakat, mint pl. keserű víz, műtéti hálóing stb. Nem találkoztam vele sokszor, de azt tudom mondani, hogy egy fáradt, ám de profi nővért ismertem meg személyében.

   Következő utam másnap az intenzíves nővérekhez vezetett, akik közül három emberrel kerültem közelebbi kapcsolatba. Ez első, szegény sokat harcolhatott velem, mert nehezen viseltem a homokzsákot a hasamon, és az altatástól kábán azt sem értettem, miért akarja ezt rám erőltetni. Nem tudom, hogy az altató hatásától-e, vagy valóban tényleg így volt, de többször éreztem, hogy ingerülten, és hangosan rakja újra és újra vissza a homokzsákot rám. Az éjszakás nővérke egy igazi tyúkanyó volt, már teljesen fel voltam tisztulva, így jó érzéssel töltött el, hogy azt láttam, egész éjszaka, mint a tyúkanyó a csibéihez, be-bejárkál hozzánk, elvégzi a napi rutinfeladatokat, de ugyanakkor egy-egy bátorító szót oda-oda súg, akihez éppen odalép. Emlékeimben a reggeli nővérke maradt meg a legélesebben, pedig nem ő volt a legkedvesebb. Reggel hat órakor belépett, mint egy hivatásos katonatiszt és pardont nem ismerve addig hadakozott mindenkivel, míg az ágyból ki nem szedte őket és az első kötelező köröket meg nem tették. Harsány, hepciás stílusa volt neki, de nekem szimpatikus volt az, hogy az orvosokat sem kímélte, valahogy azt láttam, hogy ők is bizonyos tisztelettel és némi alázattal beszélnek vele. Azt is el kell mondanom, hogy az egész idő alatt, míg a körházban feküdtem, a legtöbb és a legprofibb információt a műtét után várható időről tőle kaptunk, mégpedig úgy, mint amikor a múzeumban a teremőr körbesétál és elmond mindent a festményekről. Nekem nagyon szimpatikus volt, bár meg kell mondanom, hogy az érzékenyebb emberek valószínű, rémálomként élték volna meg azt a pár órát. Az osztályról még három nővért szeretnék még kiemelni, Szilvi nővért, aki szőke volt, nyakig láb, és maga volt a vidámság, az energia, aki ha belépett a kórterembe, összenevettünk és máris valami huncutságon járt az eszünk, innen is üzenem neki, imádtam minden percet vele és maradjon mindig ilyen! Brigi nővér a fiatalságot, a zsengeséget és a naivitást jelentette, gyönyörű, hosszú, barna hajával, dekoratív személyiségével, ám de csendes, visszafogott stílusával nagyon szerettük, ha betért hozzánk. Végezetül, maradt Cecília nővér, aki az osztályon a korharcot biztosan megnyerte. Nem tudok igazán sem jót, sem rosszat mondani, csak annyit hogy nála mindig az jutott az eszembe, hogy a kiégés tipikus iskolapéldányát látom. Meg kell, hogy mondjam, nem tudtam rá haragudni, mert ha valaki az egészségügyben közel 40 évet lehúz, ez azért annyira nem meglepő.

   Összegezve: itt is, mint mindenhol máshol, összetett és színes személyiségek dolgoznak, akiknek néha jó napjuk van, néha nem., de én mégis büszke vagyok rá, hogy közéjük tartozok, és innen is köszönöm, hogy az egy hét alatt elviseltek, segítettek, gyógyítottak és velem voltak.

Üdv. Kisvirág67

   Vasárnap nem kicsit szorongva mentem be a kórház nőgyógyászatára, mivel tudtam, másnap kiveszik a méhem, petefészkem, zusammen mindent. Előtte este még egy jót buliztam s délután kettőre, mind aki jól végezte dolgát, becuccoltam az osztályra. Nagyon kedves nővérke fogadott, elég gyorsan eljutottunk odáig, hogy rájöjjek, én bizony itt ma többször is esélyes leszek arra, hogy befossak. 1 liter keserűsó megivása után rájöttem, egész jó vagyok 100 méteres futásban. Ezt azért aznap többször is lemértem, biztos ami biztos. Hétfő reggel szobatársammal, aki egy tündéri, vagány csaj, gyomorgörcsökkel vártuk, elvigyenek bennünket. Végre eljött a perc és elindultunk a műtő felé. A műtőbe csuda jó fej volt mindenki, nagyon gyorsan elküldtek álomországba. Este tíz körül tisztultam ki a intenzíven. S mivel azt gondoltam, én vagyok szupermen, mindjárt fel is keltem s mentem egy-két kört. Gyorsan rájöttem, hogy ha nem fekszem le, beszarok a fájdalomtól, de én azért hősiesen még két kört megtettem reggelig. Reggel cicamosdás a csapnál, majd katéter kivétel, majd a belem kihúzása helyett rájöttem, hogy csak a csövet vették ki a hasamból. Kezdődött a kakiért "harc": "van, nincs, mennyi van, csak akkor megyünk ki, ha volt". Hát ember azért a milligrammért úgy nem küzdött meg, mint ÉN, de ÉN nyertem, tízkor kint voltam. A kedd az maga volt a halál, azt hittem, kimegyek a kertbe és elhantolom magam, annyira fájt. Elesett voltam, gyenge, fájt mindenem, reszkettem. Szerda újabb kaki mézéria volt, mindenki, aki bejött ezzel kezdte: "volt kaki, mennyi volt"? Mondom, bakker én összegyűjtöm nekik az osztályét, hadd örüljenek. Elment ez a nap is, sokat nevettünk, ekkor már a szobatársammal megtaláltuk a vidámságot is. Ma külön doki bácsiknak: "kakiltam, háromszor"!! S mit add isten, nem kérdezték, hát micsoda botrány ez. Azt mondták, stram asszony vagyok, így holnaptól otthon idétlenkedjem.

   Mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám egy jó szóval, aki meglátogatott vagy csak egy imát elmondott értem. Csodálatos barátok vagytok nekem, de ezt már én régóta tudom. Holnap végre hozzábújok férjemhez, gyerekekhez, kutyáimhoz, macskáimhoz.

   Millió puszi nektek. Üdv. Kisvirág

Reggel felébredve azt éreztem, hogy indokolatlanul ideges és feszült vagyok. Olyan mint amikor a fogorvosnál arra vársz te következzél. Mindjárt korán reggel megbántottam a férjemet hogy a nap hangulatát megadjam. Pedig semmi rosszat nem mondott csak egy ártalmatlan kérdést tett fel. Majd rakodással, pakolással próbáltam az idő kerekét előmozdítani. Nagyon nehezen peregnek az órák, szinte ólom lábakon. Végre megjött a fodrászom eldödörögtem vele vagy másfél órát. Elhatároztam hogy ma este még jól kibulizom magam. Elmegyek a Pirátba és az Én zenémre táncolok. Kitáncolom a feszültséget a szorongást legalább a mai estére. Nem engedem hogy bármi is megzavarja ennek az estének az örömét. Felöltöztem szépen megcsináltam a hajam a sminkem és igeen inni is fogok :) nem sokat pont annyit hogy segítsen lazulni.Sokszor fogom megölelni a férjemet mert most egy darabig nem tudom. Aztán holnap becuccolok a kórházba, bátran mert mindenki ezt várja tőlem, s Én felveszem a bátor álarcom, erőnek mutatom magam mosolygók mint mindig. Gondoljatok azért rám :)

A mai nap végre olyan igazán átlagos, unalmas volt. Reggel az ikrek felkeltek s mindenféle noszogatás nélkül elindultak az iskolába. Kész csoda. Dia végre nem csapkodva ébredt, teljesen átlagos volt önmagához képest. A délelőtt hamar elment, képeket válogattunk  Petivel, majd elmentünk ebédelni a kedvenc kisvendéglőnkbe. Isteni finom a koszt és nagyon kedves a tulaj. Délután kettőre elmentem kedvenc fodrászomhoz aki nagyon széppé varázsolt. Délután lányok kimentek az édesapjukhoz, ÉN pedig tovább élveztem ezt az unalmas átlagos napot. Pihent az agyam s a testem. Eldöntöttem a műtét előtt még elmegyek táncolni Petivel a kedvenc helyünkre. Utána sokáig úgy sem tudok ugrabugrálni. Most egy pihentető fürdés után várom hogy hazaérjen s végre átöleljen. Remélem még sok ilyen unalmas átlagos napunk lesz.

Már kezdem érezni, hogy fogyogatok a ruháim lazábbak én pedig könnyeben lélegzem és mozgók. Nem fulladok meg 50 méter után. Végre 5 hónap munkanélküliség után találtam munkát. Bábolnán a Derű házában. Életem legkeményebb három hete volt az ottani munka még is hálás vagyok nekik egy életre. Nagyon kedves embereket, ismertem meg és ők voltak akik vissza adták a hitemet önmagamban. Aztán egy véletlen folyamán báár Én nem hiszek a véletlenekben a Győri Evangélikus Egyházhoz kerültem mint házi gondozónő. Nagyon szokatlan volt először megszokni hogy takarítani kell nagyrészt, azt is figyelő szemek mellett, de szép lassan belejöttem az új munkámba. A főnökség nagyon korrekt, egy szavam nem lehet rájuk s mivel a magam ura vagyok ezt élvezem a legjobban az egészben. A sulyom csordogál lefelé szép lassan, egyre több féle ételt eszegetek nagyon lassan nagyon megrágva. Második hónap végét 131 kilóval zárom. A legtöbb gondom azzal van hogy lassan egyek ne faljak, de majd megszokom. Nem hányok de mikor beakad a kaja azt nem kívánom senkinek sem. Olyan görcsökbe fetrengek hogy azt hiszem nem élem túl, de hát ez is vele jár nem csak a jó. :) Peti a férjem sokat segít úgy a mindennapokban úgy mentálisan. Kezdem azt érezni szép az élet