Szombat van, már csak három nap és célegyenesben vagyok. Sokan kérdezik hogy bírom? Nem félsz? De igen félek, nem is kicsit. S erről nem tehetek. Nem azért félek hogy jajj Istenem mi lesz? Túlélem e stb. Ez egy percig sem kérdéses. Tudom hogy túlélem, minden rendben lesz, kiveszik a rákot, megtanulok pisilni, haza jövök és elindulok a gyógyulás hosszú útján. Inkább attól félek, hogy már tudom mi vár rám. Sajnos azért az eszemben van az előző műtétből a rengeteg fájdalom aggódás idegesség, és azért ennek nyomai rendesen ott vannak az emlékeimben. Nagyrészt tudom mikor min fogok átmenni, és ez azért szorongással tölt el. Hogy hogyan készülök fel rá? Próbálok ráhangolódni. Az utóbbi napokban olyan dolgokkal veszek körbe magammal ami a lelkemnek jó, és feltölt. Minden napra érkezett valami angyali csoda. Hol egy apró váratlan ajándék, hol egy nagylelkű segítség, ami nekünk most nagy nagy segítség. Hol a vitaminjaimat kaptam meg valakitől, volt hogy egy cipőt fél áron adott oda a tulaj. Volt hogy széppé varázsolt a barátom hogy a lelkemnek jobb legyen. Ma a férjemmel és a barátokkal elmegyünk megünnepelni a gyógyulásom első lépcsőfokát, picit táncolunk, sokat nevetünk, mert ez jó a léleknek :) Hétfőn kapok még egy óriási ajándékot, egy angyal megajándékoz egy aloha masszázzsal, amit a szerettette hat át és pont attól annyíra jó.Az egész lelkemet segít felkészíteni az előttem álló megpróbáltatásra. Nagyon hálás vagyok neki érte. Kedden pedig kezdetét veszi a kevésbé jó ámde fontos dolgok egyike. Lesz jó kis hashajtás, olimpiai csúcs mérés a wc-re :) de hát ez is vele jár. Ígérem ha már feltudok kelni és ülni tudok írok beszámolok milyen jó kis kalandban volt részem. Köszönöm a drukkokat az imákat a rengeteg szeretettet amit kapok tőletek. Nos akkor kalandra fel :) Millió puszi. kisvirág

Megosztás a facebookon