Az elmúlt hetekben rengeteg dolog történt velem. Vártam hogy picit ülepedjen bennem, s gondoltam most megírom. Hol is kezdjem? Azt tudjátok sokan hogy a sugárkezelés helyett ÉN kerestem egy specialistát Dr Pálfalvi Lászlót  aki vállalta hogy  megoperál még egyszer. Február 16-án befeküdtem a Budapesti Szent István kórházba előkészítésre. Felvettek az osztályra, és az elhelyezkedésem után, egy nagyon alapos altató orvos megvizsgált, és megkaptam a hashajtó adagomat. 4 ágyas kórterembe feküdtem amihez fürdő és WC is dukált, így tanulva az első hashajtós napomra, nemes egyszerűséggel kiköltöztem a WC-re. Felvettem a gondolkodó testtartást, és elmélkedtem, mi hogy is lesz a következő napokban. Mikor már csillapodott a tisztulási folyamat a férjemmel biztattuk egymást fogtuk a másik kezét s bíztunk benne nem lesz semmi baj. Másnap hajnalban átestem egy beöntésen ami úgy nekem reggelre már nem hiányzott, de hát ha kell hát kell. Kiültem még egy picit a WC-re gondolkodni, aztán elkezdtem magamba befelé figyelni. . Felkészültem lelkileg is az operációra. Megjött Peti és a legjobb barátnőm Anett, s tudtam nem lesz semmi baj. Nem féltem mert bíztam magamban és az orvosomban. Aztán eljött a perc elbúcsúztam Petiéktől és eltoltak. A műtő előtt pár percet várnom kellett s tapasztaltam valami csodálatos dolgot. Azt éreztem hogy valami fantasztikus pozitív erőtér körbevesz, megnyugtat. Áradt felém a szeretet és nyugalom. Később tudtam meg hányan gondoltattok rám abban a percben. Innen is köszönöm nektek mert eljutott hozzám. A műtét alatt én baromi jót aludtam, az orvosok annyira nem, elmondták nagyon nehéz műtét volt tele komplikációkkal, de megoldottak mindent. Estefelé ébredtem fel, nagyon rossz volt nem kaptam levegőt, fájt a mellkasom, s úgy éreztem a beleimet kitépték a helyéről. Próbáltam a fájdalmakat elviselni hisz tudtam ez ezzel jár.Sokat jelentett hogy a férjem ott volt simogatott s fogta a kezem közben. Másnap kegyetlen fájdalmaim voltak, kaptam a fájdalom csillapított, de néha a fogaimat csikorgattam és csak súgni mertem nem bírom ki, Kibírtam, még egy nap eltelt. Sajnos megtudtam a műtét alatt elrepedt a húgyhólyagom, így nem 8 hanem 14 napig lesz bennem az állandó katéter. Nem örültem neki, pedig még nem sejtettem ennek fogom megköszönni, a legnagyobb fájdalmaimat. lassan teltek és fájdalmasan a napok. A mályvás lányok bejöttek hozzám támogattak, s a barátok is sokat segítettek. Sokat segített az a 3 csodálatos asszony aki velem együtt töltötte el ezt a pár napot hasonló gondokkal. Érzelmi hullámvasúton ültem, hol reménykedtem és boldog voltam, hol sírtam. Volt minden. Az orvosok és nővérek előtt le a kalappal s ezt most halál komolyan írom, Nagyon lelkiismeretes és rendes volt mind, és tényleg mind.Nem voltak fiatalok sok középkorú volt, fáradtak voltak, de mindig volt egy jó szavuk.Egyedül a hajnalban történő fejbelövéses lázmérést utáltam. Tisztára olyan fillingje volt mint mikor lézerrel megkeresik a homlokod közepét aztán piff fejbe lőnek.Vasárnap este a drénem önállósította magát és kicsúszott a helyéről, hétfő reggel az orvosom közölte hazamehetek, 1 hétre majd találkozunk, mikor jövök pisilni tanulni. Vegyes érzésekkel jöttem meg, örültem és féltem is. Sajnos volt mitől szerdán délután nagyon fájt a vesém, egyre jobban s nem jött a vizeletem. Délután már félrebeszéltem, bevittek a sürgősségire, ahonnan percek alatt az Urológián kötöttem ki, átmosták a katétert, jött a vizelet, nem is jött zubogott én pedig megkönnyebbültem. 1 nap nyugalom után ismét elakadt a katéter, ismét sürgősségi. Itt volt egy nagyon kellemetlen élményem, mégpedig az hogy bár rajtam kívül egy beteg volt ott akit már elláttak, 2 órán keresztül meg nem kérdezték mi a bajom. Aki már átélt 2 óra igazi vesegörcsöt azt tudja milyen értékes minden perc. Őszinte leszek, ember olyan csúnyákat nem gondolt még egészségügyről mint én abban a 2 órában.  No mindegy átmosták, megkönnyebbülés, haza küldtek. Pánikszerűen néztem van pisi nincs pisi? Szombat reggel újra kezdődött minden, zokogtam a könnyeimet nyelve bementem az Urológiára. Veseultrahang vesetágulat, vese medence gyulladás, de jóó hipp hipp hurrááá. Vizeletem véres, tele bacikkal, végre kicserélték a katétert, kaptam vízhajtót, antibiotikumot. A vesém csak fájt és fájt, nagyon megviseltek lelkileg is ezek a napok. Volt azt éreztem feladom. Nem tettem. Végre eljött a szerda irány Pest, varratszedés katéter kivétel, s eljött a várva várt perc. ÁÁÁÁÁÁÁ az az élmény felért egy miniorgazmussal. Nem baaj rám fért már az is. Pisilni percek alatt tanultam meg, érdekes technika, néha nem is kellemes, de boldog vagyok hogy megy. Megtanultam ilyen egyszerű dolgoknak örülni, pisi, kaki. óó mennyi apró örömöt tanultam meg, egy mosoly, egy kedves szó, ingyen van, de csodákra képes, a napfény a kedvenc virágom, állatkáim önzetlen szeretetté, mind mind segít a napokat elfogadni, szeretni. Ezekben a nehéz napokban, tanultam meg Isten mennyire szeret, vigyázott rám, a karjaiba vett amikor, már azt éreztem nem bírom ki. Hálás vagyok neki ezért. Elérkezett a várva várt nap hazajöhettem végre. Kevés dolgot tudok csinálni, gyenge vagyok nagyon, zsibbad a jobb combom, nem érzem teljesen, mert megsérült egy idegszál.Nem tudok nyugodni a seggemen, Isten ismét átveszi az irányítást. Elestem, és eltörött a bal csuklóm. Páff ez nem igaz. De végre elnyugszom, nem tudok semmit csinálni. Így pihenek és fekszem, úgy is ez kell a szervezetemnek. Nagyon várom a szövettant, s egyszer csak jön a hír mehetek érte. Azt gondolom ha negatív lesz körbecsókolok s ugrálok mindenkit. Főorvos behív, leültet, sápadt vagyok, szívem a torkomban ugrál, s kimondja Erika vége, nem maradt benn semmi, negatív a szövettana. Fejbe kólintatva ülök, szédülök,kitámolygok, s kitör belőlem elemi erővel a sírás. Nem tudom visszafojtani és most már nem is akarom. Jogom van ehhez az elengedő síráshoz jogom van végre gyengének lennem. ÉLEK, csak ez dübörög bennem, s ezzel a tudattal fogok felkelni minden nap. Folyt köv. Millió ölelés Kisvirág

Megosztás a facebookon