Kora reggel elindultunk Veszprémbe a férjemmel és a kislányommal Vivikével. Elég korán odaértünk hamar elhelyeztek egy két ágyas kórterembe. Mire feleszméltem már toltak is a műtőbe. Egy nagyon jóképű altatóorvos hamar elküldött álomországba és innentől Én már nem igen tudom mi zajlott le. Utólag tudtam meg volt izgalom bőven, de a doki mindent megoldott s én már csak az intenzíven ébredtem fel. Nagyon jó fájdalomcsillapítókat kaptunk így kibírható volt az első nap. Sokat aludtam, néha beszélgettünk a nővérrel és a másik beteggel. Az éjszaka hosszú volt nekem már mehetnékem volt, felültem sőt fel is álltam az ágy mellett és sétálgattam. Jobban éreztem magam. Reggel végre kivették a katéteremet és feltoltak az osztályra a saját kórtermembe. Igazán csak akkor nyugodtam meg mikor megjött a férjem s a kislányom, nagyon jó volt hogy ott vannak velem. Borzasztó sok kedves üzenetet kaptam barátoktól, ismerősöktől ismeretlenektől. Fájdalmaim voltak, de jól kezeltem mert mindig arra gondoltam ez az út eleje és végig kell járni. A nyeletéses röntgen rossz volt brrrr álmomba ne jöjjön elő az az íz pfuujjjj. Minden rendben volt elkezdtem inni majd pár falatot enni. A 4-ik nap kivették a csöveket ez nagyon jó érzés volt mert már nagyon fájt s eljött a hazajövetel napja is. Egy nagyon kedves lány hazahozott kocsival s végre a saját ágyamon feküdhettem el. A következő napok nehezek voltak gyenge voltam nagyon de akartam nagyon hogy jó legyen, s ha én valamit akarok azt megcsinálom. Szép lassan elkezdtem tenni venni, nagyon betartottam mindent amit a doki mondott eredmény 1 hónap -11 kiló. Nagyszerű :)

Megosztás a facebookon