Lapozgattam a naplóm amit akkor írogattam mikor a műtétre vártam érdekes volt olvasgatni és felidézni mi is járt az agyacskámban akkortájt. Kíváncsiak vagytok rá? Nos akkor kezdjük. Most 2013. 07. 30. 147.07-kg vagyok és 173 cm kezdő BIM-em 49.9 brutális még kimondani is. S hogy hogy jutottam idáig? Mondhattam volna én nem tehetek semmiről, de ez nem lenne igaz. Mindig is imádtam jókat főzni és enni. Az evés igazi örömforrás volt nekem, jó érzés volt az ízek harmóniáját élvezni és jóllakottan hátradőlni utána. A mozgás a sport soha nem okozott örömet, nem éreztem a sikerélményt hihetetlen balf...sz voltam benne. S minél kövérebb lettem annál kevésbé kívántam mozogni. Lelki oka is volt hogy magamra szedtem jó pár kilót, de ezt akkor még nem tudtam. Sok hormon készítményt is kaptam hogy kisbabám legyen s ez a sok-sok közös dolog vezetett el oda hogy már nem tudtam a súlyomat kontrollálni. Mikor megtaláltam a módszert még nem jutottam közelebb mert másfél millió  forintot kellett összeszedni rá. Ez nekem annyi pénznek tűnt amennyi nincs a föld kerekségen. Szomorú voltam mert tudtam ezt én nem tudom összeszedni.S akkor jöttek a barátok, hihetetlen volt ki 5000-ft-ot ki 500, ki 100 ezer forintot adott. Adott a városom a férjem munkahelye a főnököm, jótékonysági eseményt szerveztek az állatorvosom az oltás végén azt mondta tegye az árát a műtéthez. A mozgássérült barátom naponta elment összeszedte a reklámújságokat összegyűjtötte és leadta a MÉH-be a Győri mikulás és a manócskái segítettek, a fodrászom remek bulifrizurát gyártott becsületkasszára és a végén odaadta, a virágosom tombolát adott, és gyűltek a forintocskák.Másfél év alatt jött össze, de micsoda másfél év volt. Érzelmek jártak át hála, öröm boldogság, fájdalom, félelem. Aztán eljött 2013.07.30 Veszprémben Dr. Mohos Elemér elindított egy új élet felé. Nehéz néha fájdalmas volt, de ÉN végig csináltam. Kíváncsi vagy a folytatásra? Gyere és olvasd tovább :)

Megosztás a facebookon