3 hónap

Rég írtam már, de csak azért mert ez a 3 hónap most inkább a tanulásról szólt. Hogy mit tanultam? Élni. :) Mikor március 5.-én megkaptam a szövettan eredményét naivul azt hittem vége minden rossznak hazamegyek s ott folytatom ahol abbahagytam. Hát nagyon nem, mondhatni kicsit sem nem. Hazajöttem és lassan lassan rájöttem ahol abbahagytam ott biztos nem tudom folytatni. Megtanultam hogy egy egyszerű pisilés kakilás mennyire tud fájni, s mennyire tudsz neki örülni ha minden rendben van körülötte. Megtanultam hogy a testem mennyire gyenge mennyire elfáradt s hogy ha megfeszülök sem, tudom több munkára sarkalni mint amire képes. Én a örök energia bomba zokogtam mikor rájöttem nem vagyok képes a saját ágyunk ágyneműtartóját felemelni. Folytak a könnyeim mikor megkaptam a hivatalos orvosi szakvéleményt hogy lerokkantósitottak, és hogy a munkámat már nem tudom elvégezni. Sírtam mikor először próbálkoztam asszonnyá válni, s rájöttem ez is alapjaiban változott meg. Törölgettem a könnyeimet, mert rájöttem hogy még ülni sem úgy ülök ahogy s amennyit szeretnék. S még mit tanultam meg? Hálát adni  a jó Istenek. Miért is, Hálát adok neki a fájdalommentes napjaimért, hálát adok neki mikor visszaad nekem egy elveszettnek hitt érzést. Hálát adok neki mert lehetővé teszi hogy szerelemmel szeressem a férjem s ennek testi részének egy részét is ajándékba hagyta nekünk. Hálát adok neki minden apró sikerért amit nap közben átélek, s legfőképpen azért mert olyan férjet, gyerekeket, s barátokat rendelt mellém akik rengeteget segítenek a mindennapi harcaimban. Hálás vagyok neki azért mert mellém rendelt néhány olyan idiótát is akik irigységükkel, beszólásaikkal, tanítanak engem ön és emberismeretre. Hálás vagyok mert olyan munkák találtak meg amiket eltudok végezni s általuk ismét hasznos embernek érezhetem magam. Kemény tanulási folyamat ez, de hiszem nem hiába kaptam a jó Istentől.Nap mint nap felkaparom magamat a földről s megyek tovább, de minden alkalommal erősebb leszek lelkileg. Tanulok s rendíthetetlenül hiszek magamban, s abban hogy képes vagyok felállni, tanulni mindig újra s újra. Köszönöm nektek, hogy erősítettek mikor nehéz napom van, hogy nem engedtétek hogy feladjam, hogy hisztek s szerettek. Drukkoljatok nekem ezután is, hisz még csak most tartok az új életem elején. 3 hónapos kontroll eredményeim jók s ez a lényeg. Nagy ölelés nektek. Üdv Kisvirág

Megosztás a facebookon