Onkológia mennyire ijesztő szó volt világ életemben. Azt gondoltam ide még látogatóba se jöjjek soha. Ma volt a napja hogy bejelentkeztem. Szép tágas váró várt sok-sok székkel virágokkal, csendesen ülő emberekkel. Leültem ÉN is és elgondolkodtam rajta vajon hányszor kell ide jönnöm? Hányszor fogok itt ülni hosszú órákig várni arra behívjanak. Potom három és fél óra várakozás után behívtak Dr Koffihoz. Egy bűbájos néger orvos, kedves mosollyal. Átolvasta a leleteimet némileg hümmögött, majd elmondta először csinálunk egy test CT lássuk nincs e áttét a testében.Majd 25 sugárkezelést kap kívülről.Aztán egy aplikátor segítségével felmegyünk a méhcsonkhoz s közvetlenül ott adjuk a sugár kezelést. Nem kell félni nem fog fájni. Szégyen ide szégyen oda ÉN nem félek konkrétan be vagyok szarva. Van némi rálátásom mit okoz a sugárkezelés. Nem csak a rákos sejtet fogja elpusztítani, de szétéget mindent körülötte is. Hosszú hónapokra elfeledhetem ölelni a férjemet ami azért egy házasságban nem szokott hátrány lenni. Viszont megdicsért a doktor úr azt mondta, az az asszony aki ennyi mindent túlélt és így néz ki annak ez meg sem fog kottyanni. Háát dokikám a jó Isten szóljon ki magából. Tehát a program a következő, Karácsony projekt boldogság hepi gyerekekkel apával. Szilveszter buli fanta bebaszcsi barátokkal. Január 8 CT majd harci állásba állni és megkezdeni a csatát ezzel a szemét rákkal. Győzelemre fel. :)

Megosztás a facebookon