Tegnap hihetetlen mélységeket jártam meg lelkileg. Azt többen tudjátok hogy hetekkel ezelőtt kivették a méhemet és a petefészkeimet mert méhnyakrákot diagnosztizáltak nálam. Nem volt könnyű megemésztenem, de annyian mondták ÁÁÁ ez semmi élsz tovább mintha semmi nem történt volna hogy elhittem. De ez nem igaz nem élsz úgy. Szűköl benned a félelem vársz az eredményre. Hol reménykedsz jó lesz miért ne lenne jó? Hol temeted magad miért te, miért most? Ezernyi miért ezernyi kérdés. Sok-sok átgondolkodott éjszaka van mögöttem. Mindenki azt várja te erős vagy te megcsinálod. És te meg akarsz felelni és mondod megcsinálom persze. Mert ezt várják el tőled és te meg szeretnél nekik felelni. A családnak a barátoknak.  És aztán jön a várva várt eredmény. És nem kérdez olyat üt hogy alig bírsz talpon maradni.Nem volt elég a műtét, nem volt elég hogy kibeleztek, sugárkezelés. Ez a következő projekt. S megint hallgatod ÁÁÁ ez semmi te olyan kemény vagy te megcsinálod. S te azt érzed Istenem lehet nem is vagyok olyan erős. Azt érzed félsz szinte szűkölsz a félelemtől. Mert emlékezel egy régi barátra hogyan lett magatehetetlen egy hónap alatt a sugárkezeléstől. Emlékezel fáradt beteg testére a könnyeire ahogy mint egy kisgyerek az öledbe hajtva a fejét sírt pár nappal a halála előtt, mert előtted mert sírni.FÉLEK. Leszek e tényleg annyira erős amennyire mindenki hiszi. Lesz e ember akinek az ölében és is sírhatok. D egyet tudok küzdeni fogok és jó kedvem lesz. Szépé varázsolom a család Karácsonyát s a magamét is, mert az életünk olyan minden pillanatban amilyené mi formáljuk. Nem tudom mit hoz a holnap és hogy mit tanulok ebből a dologból, de azt igen hogy ezt is olyan kisvirágosan oldom meg. Áldott ünnepeket nektek. Kisvirág

Megosztás a facebookon