Sokat gondolkodtam az elmúlt több mint 2 évben mi lett volna ha nem Ő éppen a férjem. Nem tudom de azt igen hogy vele mellette megváltozott az életem. Nem tudja mennyire nagyra tartom s mennyire tisztelem, az érzékenysége, a szeretete az intelígenciája miatt s azért ahogy velem bánik. 8 és fél éve Ő a társam mikor megismertem senki még Én sem gondoltam hogy ez egy ilyen harmonikus kapcsolat lesz. 18 év korkülönbség van közöttünk az Én javamra, de az az  érdekes hogy ez minket soha egy percre sem zavart. Egyszerűen éreztük mi így vagyunk ketten egy egész. Mint a borsó és a héja vagy mint a kard és a hüvelye. Mindig mindent meg tudunk beszélni, persze nem mindent azonnal van úgy picit ő puffog, van úgy picit ÉN de a végén vagy Ő vagy Én odamegyünk a másikhoz és addig nem nyugszunk amíg nem tudjuk átbeszélni a problémát. Az elmúlt években sok problémát megoldottunk és még több szép pillanatot éltünk meg, s hiszem és tudom ezek a dolgok kovácsoltak össze bennünket. A jelszavunk együtt közösen s mi tartjuk is egymást ehhez. Amiben én gyenge vagyok abban ő erősít s amiben ő gyenge picit abban én erősítem, s lehet sokan mondják hogy ez giccses a mai világban, de nekünk így giccsesen tökéletes az életünk.

Megosztás a facebookon

Kora reggel elindultunk Veszprémbe a férjemmel és a kislányommal Vivikével. Elég korán odaértünk hamar elhelyeztek egy két ágyas kórterembe. Mire feleszméltem már toltak is a műtőbe. Egy nagyon jóképű altatóorvos hamar elküldött álomországba és innentől Én már nem igen tudom mi zajlott le. Utólag tudtam meg volt izgalom bőven, de a doki mindent megoldott s én már csak az intenzíven ébredtem fel. Nagyon jó fájdalomcsillapítókat kaptunk így kibírható volt az első nap. Sokat aludtam, néha beszélgettünk a nővérrel és a másik beteggel. Az éjszaka hosszú volt nekem már mehetnékem volt, felültem sőt fel is álltam az ágy mellett és sétálgattam. Jobban éreztem magam. Reggel végre kivették a katéteremet és feltoltak az osztályra a saját kórtermembe. Igazán csak akkor nyugodtam meg mikor megjött a férjem s a kislányom, nagyon jó volt hogy ott vannak velem. Borzasztó sok kedves üzenetet kaptam barátoktól, ismerősöktől ismeretlenektől. Fájdalmaim voltak, de jól kezeltem mert mindig arra gondoltam ez az út eleje és végig kell járni. A nyeletéses röntgen rossz volt brrrr álmomba ne jöjjön elő az az íz pfuujjjj. Minden rendben volt elkezdtem inni majd pár falatot enni. A 4-ik nap kivették a csöveket ez nagyon jó érzés volt mert már nagyon fájt s eljött a hazajövetel napja is. Egy nagyon kedves lány hazahozott kocsival s végre a saját ágyamon feküdhettem el. A következő napok nehezek voltak gyenge voltam nagyon de akartam nagyon hogy jó legyen, s ha én valamit akarok azt megcsinálom. Szép lassan elkezdtem tenni venni, nagyon betartottam mindent amit a doki mondott eredmény 1 hónap -11 kiló. Nagyszerű :)

Megosztás a facebookon

A műtét napján valahogy így néztem ki. No és most két és fél évvel utána így nézek ki.

 

Ez pedig a legjobb barátom csinálta emlékül hogy mindig eszembe jusson honnan hová érkeztem.

Megosztás a facebookon

Lapozgattam a naplóm amit akkor írogattam mikor a műtétre vártam érdekes volt olvasgatni és felidézni mi is járt az agyacskámban akkortájt. Kíváncsiak vagytok rá? Nos akkor kezdjük. Most 2013. 07. 30. 147.07-kg vagyok és 173 cm kezdő BIM-em 49.9 brutális még kimondani is. S hogy hogy jutottam idáig? Mondhattam volna én nem tehetek semmiről, de ez nem lenne igaz. Mindig is imádtam jókat főzni és enni. Az evés igazi örömforrás volt nekem, jó érzés volt az ízek harmóniáját élvezni és jóllakottan hátradőlni utána. A mozgás a sport soha nem okozott örömet, nem éreztem a sikerélményt hihetetlen balf...sz voltam benne. S minél kövérebb lettem annál kevésbé kívántam mozogni. Lelki oka is volt hogy magamra szedtem jó pár kilót, de ezt akkor még nem tudtam. Sok hormon készítményt is kaptam hogy kisbabám legyen s ez a sok-sok közös dolog vezetett el oda hogy már nem tudtam a súlyomat kontrollálni. Mikor megtaláltam a módszert még nem jutottam közelebb mert másfél millió  forintot kellett összeszedni rá. Ez nekem annyi pénznek tűnt amennyi nincs a föld kerekségen. Szomorú voltam mert tudtam ezt én nem tudom összeszedni.S akkor jöttek a barátok, hihetetlen volt ki 5000-ft-ot ki 500, ki 100 ezer forintot adott. Adott a városom a férjem munkahelye a főnököm, jótékonysági eseményt szerveztek az állatorvosom az oltás végén azt mondta tegye az árát a műtéthez. A mozgássérült barátom naponta elment összeszedte a reklámújságokat összegyűjtötte és leadta a MÉH-be a Győri mikulás és a manócskái segítettek, a fodrászom remek bulifrizurát gyártott becsületkasszára és a végén odaadta, a virágosom tombolát adott, és gyűltek a forintocskák.Másfél év alatt jött össze, de micsoda másfél év volt. Érzelmek jártak át hála, öröm boldogság, fájdalom, félelem. Aztán eljött 2013.07.30 Veszprémben Dr. Mohos Elemér elindított egy új élet felé. Nehéz néha fájdalmas volt, de ÉN végig csináltam. Kíváncsi vagy a folytatásra? Gyere és olvasd tovább :)

Megosztás a facebookon

49 éves vagyok vagyis leszek januárban, most élem a másodvirágzásomat s ebbe rondított bele egy szép nap az orvosom. Asszonyom önnek nagyon rosszak a leletei ki kell venni a méhét és mindkét petefészkét. Furcsa volt mennyire megviselt, hisz csak egy szerv, még is sajnáltam. Benne hordtam ki a 4 gyermekemet védte és óvta őket a külvilág veszélyeitől. Október 26-ra tűzték ki a műtét napját. Eldöntöttem végig csinálom és úgy csinálom végig ahogy mindig mindent. Vidáman.

 Furcsa volt tapasztalni ki hogyan áll hozzá volt aki csak legyintett ó ezt már a portás is megcsinálja nos nekik üzenem átadom a lehetőséget nekik :) de volt olyan aki sajnálkozott jajj kedvesem mi lesz most a 4 gyerekkel. Lelki szememmel láttam hogy már megrendeli fejben a virágokat a temetésemre elkészíti az ünneplő ruháját biztos ami biztos ki is vasalja nos nekik pedig üzenem nem szándékozom még meghalni sőt még csak most kezdődik az életem igazán. Sok elmaradott helyen a méh elvesztése egyenértékű a nőiesség elvesztésével, de Én mint eddig sem most sem megyek a nagy átlag után. :) Igazi makacs akaratos nagyszívű nagyszájú nő vagyok aki magasról tesz a szabályokra és a társadalmi elvárásokra. Elhatároztam 3 éve hogy lesz ami lesz Én igen is megélem a nőiességemet teljes mértékben s hogy miért pont akkor, nem tudom 150 kiló voltam és nagyon beteg temetett mindenki Én is magamat. Túl voltam két szívrohamon egekben volt a vérnyomásom magas volt a cukrom s mindenhol azt láttam hogy undorodva fordulnak el ha látnak vagy sajnálkozva nem nézve a szemembe, zavartan mondják óó te pont így vagy jó. S egyszer csak észbe kaptam s eldöntöttem ez így nem jó többre vagyok képes mi a jó francot sajnálom én magamat miért akarok meghalni. Le fogok fogyni ha beledöglők is.de azt is tudtam az nem lesz könnyű. Sokszor próbáltam sokféle diétát ideig óráig működött de aztán mindig visszajöttek a kilók. Tudtam most másképpen lesz. Kerestem kutattam és ráleltem a netten a gyomorbypassra. Elolvastam nagyon sokszor és éreztem ez az Én utam. Hosszú és küzdelmes út volt de megérte ma már elmondhatom 65 kilót fogytam bölcsebb lettem és tapasztaltabb. Kíváncsi vagy rá hogyan jártam végig? Ha igen írd meg. Írd meg mit szeretnél olvasni mi a véleményed és olvasd az írásomat olyan szeretettel mint amilyen szeretettel én ide leírom.

 

Megosztás a facebookon