Újra kezdődik minden?

2016 decembere megint új dolgokat hozott az életembe. December 1-én megkaptam a negatív CT-m ez picit engedett egy kis levegő vételt. December 7-én csontszintigráfiát megcsinálták, eredmény ki tudja mikor lesz. Készülök a karácsonyra izgatottan. Apró ajándékokra vadászom gyerekeknek férjemnek, s örülök mert tudom év végén kimegyek Ausztriába legjobb barátnőmhöz pihenni. December 14-én elkezdett a vesém fájni egyre jobban s jobban. Mi a nyavalya ez? Kezd idegesíteni, nem szeretem ha a vesém fáj, arra nekem még szükségem van. Egy este mikor már nem használ semmi bemegyek sürgősségire bár testem lelkem nem vágyik rá. Vénás Algo-Nospa imádom még aki kitalálta is jee elműlt a fájdalom. Hasi UH doktornő azt mondja no ott a bibi kérem valami elzárja a vesevezetéket de nem kő. Má nem jól hangzik. Másnap Urológián közli egy kedves doki vesetágulatom van szerinte műtéti szövődményként beszedtem egy hegesedést és az elnyomja a vesém. Hipp-hipp hurrá még ez is? S mondom mikor tudom ezt meg konkrétan? Január 17-re tud adni CT időpontot. No hát boldog karácsonyt s addig mit csinálok? Beszarok a görcsöktől? Megnyugtat bármikor kérhetek vénás szurit. Mindjárt jobb. :) Ettől még a pánik nem kerülget messzebbről. Egy kedves ismerős segítségével eljutok december 20-án CT-re Pécsre. Hazafelé a buszon szorongok, de csak jóra gondolok. Aztán csörren a mobil s a démon lecsap. Andi mondja Erika nem jó hír úgy néz ki kiújult a rákod és a bal vesédre rásugárzik? Nem tudok szólni, elakad a hangom, csak nyelek nagyokat. Ilyen nincs ez nem létezik. Miért csak ez kiabál bennem. S az jut eszembe istenem még sem jutok el a tengerre? Nem látom Görögországot, Összeomlottam egy perc alatt. Úgy éreztem nem bírom ki még egyszer nem. Aztán elkezdek sírni, úgy ahogy otthon nem szoktam. Most nem lát senki, most nem kell erősnek lenni. Szinte fuldoklom. Aztán hazaérek letörlöm a könnyeim s elmondom Petinek s a gyerekeknek s akkor már a megszokott erős nő probálok lenni. Őket nem terhelem azzal mennyire félek. Mindenkinek békés Karácsonyt.

3 hónap

Rég írtam már, de csak azért mert ez a 3 hónap most inkább a tanulásról szólt. Hogy mit tanultam? Élni. :) Mikor március 5.-én megkaptam a szövettan eredményét naivul azt hittem vége minden rossznak hazamegyek s ott folytatom ahol abbahagytam. Hát nagyon nem, mondhatni kicsit sem nem. Hazajöttem és lassan lassan rájöttem ahol abbahagytam ott biztos nem tudom folytatni. Megtanultam hogy egy egyszerű pisilés kakilás mennyire tud fájni, s mennyire tudsz neki örülni ha minden rendben van körülötte. Megtanultam hogy a testem mennyire gyenge mennyire elfáradt s hogy ha megfeszülök sem, tudom több munkára sarkalni mint amire képes. Én a örök energia bomba zokogtam mikor rájöttem nem vagyok képes a saját ágyunk ágyneműtartóját felemelni. Folytak a könnyeim mikor megkaptam a hivatalos orvosi szakvéleményt hogy lerokkantósitottak, és hogy a munkámat már nem tudom elvégezni. Sírtam mikor először próbálkoztam asszonnyá válni, s rájöttem ez is alapjaiban változott meg. Törölgettem a könnyeimet, mert rájöttem hogy még ülni sem úgy ülök ahogy s amennyit szeretnék. S még mit tanultam meg? Hálát adni  a jó Istenek. Miért is, Hálát adok neki a fájdalommentes napjaimért, hálát adok neki mikor visszaad nekem egy elveszettnek hitt érzést. Hálát adok neki mert lehetővé teszi hogy szerelemmel szeressem a férjem s ennek testi részének egy részét is ajándékba hagyta nekünk. Hálát adok neki minden apró sikerért amit nap közben átélek, s legfőképpen azért mert olyan férjet, gyerekeket, s barátokat rendelt mellém akik rengeteget segítenek a mindennapi harcaimban. Hálás vagyok neki azért mert mellém rendelt néhány olyan idiótát is akik irigységükkel, beszólásaikkal, tanítanak engem ön és emberismeretre. Hálás vagyok mert olyan munkák találtak meg amiket eltudok végezni s általuk ismét hasznos embernek érezhetem magam. Kemény tanulási folyamat ez, de hiszem nem hiába kaptam a jó Istentől.Nap mint nap felkaparom magamat a földről s megyek tovább, de minden alkalommal erősebb leszek lelkileg. Tanulok s rendíthetetlenül hiszek magamban, s abban hogy képes vagyok felállni, tanulni mindig újra s újra. Köszönöm nektek, hogy erősítettek mikor nehéz napom van, hogy nem engedtétek hogy feladjam, hogy hisztek s szerettek. Drukkoljatok nekem ezután is, hisz még csak most tartok az új életem elején. 3 hónapos kontroll eredményeim jók s ez a lényeg. Nagy ölelés nektek. Üdv Kisvirág

Az elmúlt hetekben rengeteg dolog történt velem. Vártam hogy picit ülepedjen bennem, s gondoltam most megírom. Hol is kezdjem? Azt tudjátok sokan hogy a sugárkezelés helyett ÉN kerestem egy specialistát Dr Pálfalvi Lászlót  aki vállalta hogy  megoperál még egyszer. Február 16-án befeküdtem a Budapesti Szent István kórházba előkészítésre. Felvettek az osztályra, és az elhelyezkedésem után, egy nagyon alapos altató orvos megvizsgált, és megkaptam a hashajtó adagomat. 4 ágyas kórterembe feküdtem amihez fürdő és WC is dukált, így tanulva az első hashajtós napomra, nemes egyszerűséggel kiköltöztem a WC-re. Felvettem a gondolkodó testtartást, és elmélkedtem, mi hogy is lesz a következő napokban. Mikor már csillapodott a tisztulási folyamat a férjemmel biztattuk egymást fogtuk a másik kezét s bíztunk benne nem lesz semmi baj. Másnap hajnalban átestem egy beöntésen ami úgy nekem reggelre már nem hiányzott, de hát ha kell hát kell. Kiültem még egy picit a WC-re gondolkodni, aztán elkezdtem magamba befelé figyelni. . Felkészültem lelkileg is az operációra. Megjött Peti és a legjobb barátnőm Anett, s tudtam nem lesz semmi baj. Nem féltem mert bíztam magamban és az orvosomban. Aztán eljött a perc elbúcsúztam Petiéktől és eltoltak. A műtő előtt pár percet várnom kellett s tapasztaltam valami csodálatos dolgot. Azt éreztem hogy valami fantasztikus pozitív erőtér körbevesz, megnyugtat. Áradt felém a szeretet és nyugalom. Később tudtam meg hányan gondoltattok rám abban a percben. Innen is köszönöm nektek mert eljutott hozzám. A műtét alatt én baromi jót aludtam, az orvosok annyira nem, elmondták nagyon nehéz műtét volt tele komplikációkkal, de megoldottak mindent. Estefelé ébredtem fel, nagyon rossz volt nem kaptam levegőt, fájt a mellkasom, s úgy éreztem a beleimet kitépték a helyéről. Próbáltam a fájdalmakat elviselni hisz tudtam ez ezzel jár.Sokat jelentett hogy a férjem ott volt simogatott s fogta a kezem közben. Másnap kegyetlen fájdalmaim voltak, kaptam a fájdalom csillapított, de néha a fogaimat csikorgattam és csak súgni mertem nem bírom ki, Kibírtam, még egy nap eltelt. Sajnos megtudtam a műtét alatt elrepedt a húgyhólyagom, így nem 8 hanem 14 napig lesz bennem az állandó katéter. Nem örültem neki, pedig még nem sejtettem ennek fogom megköszönni, a legnagyobb fájdalmaimat. lassan teltek és fájdalmasan a napok. A mályvás lányok bejöttek hozzám támogattak, s a barátok is sokat segítettek. Sokat segített az a 3 csodálatos asszony aki velem együtt töltötte el ezt a pár napot hasonló gondokkal. Érzelmi hullámvasúton ültem, hol reménykedtem és boldog voltam, hol sírtam. Volt minden. Az orvosok és nővérek előtt le a kalappal s ezt most halál komolyan írom, Nagyon lelkiismeretes és rendes volt mind, és tényleg mind.Nem voltak fiatalok sok középkorú volt, fáradtak voltak, de mindig volt egy jó szavuk.Egyedül a hajnalban történő fejbelövéses lázmérést utáltam. Tisztára olyan fillingje volt mint mikor lézerrel megkeresik a homlokod közepét aztán piff fejbe lőnek.Vasárnap este a drénem önállósította magát és kicsúszott a helyéről, hétfő reggel az orvosom közölte hazamehetek, 1 hétre majd találkozunk, mikor jövök pisilni tanulni. Vegyes érzésekkel jöttem meg, örültem és féltem is. Sajnos volt mitől szerdán délután nagyon fájt a vesém, egyre jobban s nem jött a vizeletem. Délután már félrebeszéltem, bevittek a sürgősségire, ahonnan percek alatt az Urológián kötöttem ki, átmosták a katétert, jött a vizelet, nem is jött zubogott én pedig megkönnyebbültem. 1 nap nyugalom után ismét elakadt a katéter, ismét sürgősségi. Itt volt egy nagyon kellemetlen élményem, mégpedig az hogy bár rajtam kívül egy beteg volt ott akit már elláttak, 2 órán keresztül meg nem kérdezték mi a bajom. Aki már átélt 2 óra igazi vesegörcsöt azt tudja milyen értékes minden perc. Őszinte leszek, ember olyan csúnyákat nem gondolt még egészségügyről mint én abban a 2 órában.  No mindegy átmosták, megkönnyebbülés, haza küldtek. Pánikszerűen néztem van pisi nincs pisi? Szombat reggel újra kezdődött minden, zokogtam a könnyeimet nyelve bementem az Urológiára. Veseultrahang vesetágulat, vese medence gyulladás, de jóó hipp hipp hurrááá. Vizeletem véres, tele bacikkal, végre kicserélték a katétert, kaptam vízhajtót, antibiotikumot. A vesém csak fájt és fájt, nagyon megviseltek lelkileg is ezek a napok. Volt azt éreztem feladom. Nem tettem. Végre eljött a szerda irány Pest, varratszedés katéter kivétel, s eljött a várva várt perc. ÁÁÁÁÁÁÁ az az élmény felért egy miniorgazmussal. Nem baaj rám fért már az is. Pisilni percek alatt tanultam meg, érdekes technika, néha nem is kellemes, de boldog vagyok hogy megy. Megtanultam ilyen egyszerű dolgoknak örülni, pisi, kaki. óó mennyi apró örömöt tanultam meg, egy mosoly, egy kedves szó, ingyen van, de csodákra képes, a napfény a kedvenc virágom, állatkáim önzetlen szeretetté, mind mind segít a napokat elfogadni, szeretni. Ezekben a nehéz napokban, tanultam meg Isten mennyire szeret, vigyázott rám, a karjaiba vett amikor, már azt éreztem nem bírom ki. Hálás vagyok neki ezért. Elérkezett a várva várt nap hazajöhettem végre. Kevés dolgot tudok csinálni, gyenge vagyok nagyon, zsibbad a jobb combom, nem érzem teljesen, mert megsérült egy idegszál.Nem tudok nyugodni a seggemen, Isten ismét átveszi az irányítást. Elestem, és eltörött a bal csuklóm. Páff ez nem igaz. De végre elnyugszom, nem tudok semmit csinálni. Így pihenek és fekszem, úgy is ez kell a szervezetemnek. Nagyon várom a szövettant, s egyszer csak jön a hír mehetek érte. Azt gondolom ha negatív lesz körbecsókolok s ugrálok mindenkit. Főorvos behív, leültet, sápadt vagyok, szívem a torkomban ugrál, s kimondja Erika vége, nem maradt benn semmi, negatív a szövettana. Fejbe kólintatva ülök, szédülök,kitámolygok, s kitör belőlem elemi erővel a sírás. Nem tudom visszafojtani és most már nem is akarom. Jogom van ehhez az elengedő síráshoz jogom van végre gyengének lennem. ÉLEK, csak ez dübörög bennem, s ezzel a tudattal fogok felkelni minden nap. Folyt köv. Millió ölelés Kisvirág

Szombat van, már csak három nap és célegyenesben vagyok. Sokan kérdezik hogy bírom? Nem félsz? De igen félek, nem is kicsit. S erről nem tehetek. Nem azért félek hogy jajj Istenem mi lesz? Túlélem e stb. Ez egy percig sem kérdéses. Tudom hogy túlélem, minden rendben lesz, kiveszik a rákot, megtanulok pisilni, haza jövök és elindulok a gyógyulás hosszú útján. Inkább attól félek, hogy már tudom mi vár rám. Sajnos azért az eszemben van az előző műtétből a rengeteg fájdalom aggódás idegesség, és azért ennek nyomai rendesen ott vannak az emlékeimben. Nagyrészt tudom mikor min fogok átmenni, és ez azért szorongással tölt el. Hogy hogyan készülök fel rá? Próbálok ráhangolódni. Az utóbbi napokban olyan dolgokkal veszek körbe magammal ami a lelkemnek jó, és feltölt. Minden napra érkezett valami angyali csoda. Hol egy apró váratlan ajándék, hol egy nagylelkű segítség, ami nekünk most nagy nagy segítség. Hol a vitaminjaimat kaptam meg valakitől, volt hogy egy cipőt fél áron adott oda a tulaj. Volt hogy széppé varázsolt a barátom hogy a lelkemnek jobb legyen. Ma a férjemmel és a barátokkal elmegyünk megünnepelni a gyógyulásom első lépcsőfokát, picit táncolunk, sokat nevetünk, mert ez jó a léleknek :) Hétfőn kapok még egy óriási ajándékot, egy angyal megajándékoz egy aloha masszázzsal, amit a szerettette hat át és pont attól annyíra jó.Az egész lelkemet segít felkészíteni az előttem álló megpróbáltatásra. Nagyon hálás vagyok neki érte. Kedden pedig kezdetét veszi a kevésbé jó ámde fontos dolgok egyike. Lesz jó kis hashajtás, olimpiai csúcs mérés a wc-re :) de hát ez is vele jár. Ígérem ha már feltudok kelni és ülni tudok írok beszámolok milyen jó kis kalandban volt részem. Köszönöm a drukkokat az imákat a rengeteg szeretettet amit kapok tőletek. Nos akkor kalandra fel :) Millió puszi. kisvirág

Ma rápillantottam a naptárra és láttam 4-e van már nincs két hét és közel kerülök ahhoz hogy ezt a kemény egy éves csatát lezárjam. Sokan megkérdezik nem félsz? De igen FÉLEK ki ne félne, de vettem egy mély levegőt és elhatároztam ezt ÉN végig csinálom. Mosolyogva elszántan ahogy mindig is szoktam. Tudom hogy nem lesz utókezelés sugár kemo és társai mert ÉN elhatároztam. Az orvos felhívta a figyelmemet hogy a műtét után nem lesz pisilési ingerem, meg kell tanulnom egy speciális módon pisilnem ki kell préselnem magamból 3 óránként a vizeletet. Addig nem jöhetek haza amíg ezt meg nem tanulom. Különben önkatéterezést kell használnom. Na én eldöntöttem eezt biztos nem. Nem fogok parázni ügyes leszek és megtanulom mert ÉN így akarom. :) Próbálok lelkileg felkészülni és meg kell mondanom ez nem is nehéz, mert olyan barátok vesznek körbe hogy nagyon sok segítséget kapok tőlük. :) Segít az a rengeteg véradó aki nekem adja le a vért, segít a tibeti gyógyítom aki egy csodálatos ember,a természetgyógyászom aki csodás dolgokra tanít engem meg, a férjem kollégái, a munkatársam főnököm, ismerős ismeretlen. Egy jó szóval, kedves mosollyal, pozitív kisugárzással. Hálás vagyok nekik, nektek mert ÉN saját bőrömön tapasztalom meg hogy az emberek igen is jók. Ma csodálatos dolog ért több is egy kedves barát segítségével elkezdhetem március 12-én a koch képzést, ami nekem régi vágyam. Hatalmas motiváció ez nekem hisz így még több okom van hogy hamar felépüljek. Tudom egy új csoda vár rám. Tanulni a világ legjobb dolga, olyan dolgot tanulni amiben kiteljesedhetünk az meg dupla szuper érzés. S bár sokan nem cserélnének velem tudom én még is hálás vagyok az úrnak azért hogy ezt a terhet mérte rám, mert annyi jót kapok mellette annyi szeretetet, hogy néha elszégyellem magam ezt ÉN megérdemlem? Február 17-én lesz a műtétem s kérlek benneteket az nap mindenki gondoljon rám mosollyal a szívében, mert az nekem rengeteget fog segíteni. A szeretet ereje olyan energiákat add át mint semmilyen más energia. ígérem nektek hogy jön még egy két beszámoló akit érdekel :) Millió mosoly kisvirág :)

Régóta nem írtam semmit, de csak azért mert sok-sok állomást végigjártam azóta. Ott hagytam abba hogy 25 sugarat írtak ki és elküldtek CT-re. Nos a CT megtörtént nem kevés negatív tapasztalattal lettem gazdagabb. Kaptam egy papírt legyek a CT előtt pénteken reggel kilenckor. Odamentem és szembesültem vele nem elvégezhető a vizsgálat mert egy nem ittam 2l kontrasztanyagot kettő megettem egy joghurtot. Éh gyomorra kellett volna mennem s mellesleg ezt nekem senki nem mondta. A CT az asszisztensek nagyon dekoratívak és csinosak voltak, egy baj volt csak velük empátiából kevés jutott nekik. No de kicsire nem adunk. Hétfőn nehezen, de elvégeztük kedden eredmény az eredmény szerint nincs távoli áttétem. Nem tudom elmondani mekkora kő esett le a szívemről. Csak úgy zuhogott. Végre pici megkönnyebbülés jön. Kofi doktor ragaszkodott a 25 sugárhoz én viszont egyre jobban azt éreztem nekem nem ez az én utam. Nem szeretnék senkit minősíteni melyik jó s melyik nem mert szerintem mindenki másban találja meg a hitét, én csak azt éreztem testem lelkem tiltakozik ez ellen. Nem akartam sugarat, de meghalni sem szerettem volna. Kerestem a megoldást, s nagyon nehéz volt mert az orvostól nem kaptam ehhez segítséget sőt mikor elmondtam a félelmeimet azt a választ kaptam ő nem pszcihiáter ha lelki gondjaim vannak keresek egy jó pszichológust mert erre neki ideje nincs. S a szomorú az hogy tényleg nincs. Annyira le van terhelve annyi betege van hogy nincs idő a kedves pácienset felkészíteni mentálisan, pedig ez lenne  a legfontosabb szerintem. Nekem legalább is az lett volna. Nagy szerencsémre tagja lettem a Mályvavirág egyesületnek akik átestek a méhnyakrákon meggyógyultak vagy éppen most küzdenek ezzel a betegséggel. Rengeteg bátorítást  jó tanácsot kaptam tőlük. Itt hívnám minden barátom figyelmét ha fontos nektek a saját a lánytestvéred, feleséged, édesanyád élete segítsd munkáját az egyesületnek azzal adód 1%-át felajánlod nekik. a pontos nevük Mályvavirág Alapítvány 2330 Dunaharaszti Tavasz utca 31-33 Adószám 18504530-1-04 OTP:11742180-20081191. Minden felajánlást köszönünk. Az ő segítségükkel eljutottam dr Várkonyi doktornőhöz aki segített hogy eljussak Dr Pálfalvi Lászlóhoz aki egy másik alternatívát ajánlott fel. Egy úgynevezett befejező Wertheim műtétet. Kiveszik a hasi nyirokmirigyeket a keresztszalagokat és csonkolják a hüvelyemet. Nagyon radikális vannak mellékhatásai, de én bízok benne hogy utána nem kell sugárkezelést kapnom. A műtét után újra kell tanulnom pisilni és hosszú rehabilitáció vár rám, de én bízok magamban és a professzorban. Tudom legyőzőm ezt az akadályt is. A másik változás már nem haragszom  a rákra, mert megértettem ez egy figyelmeztetés nekem az életemben. Egy áldás. Olyan embereket ismerek meg  a következtében akik sok szép dolgot hoz az életemben. Új dolgokat tanulok meg. Barátokat kapok. Szóval nem olyan nagy gáz ez. :) Február 17-én lesz a nagy műtétem, mint megszokhattátok ha már tudok újabb élménybeszámolóval jövök.